Június 21-én tartottuk tanévzáró ünnepségünket.
Mentovics Éva: Vakáció, vagyis végre szabadság! című versével kívánunk mindenkinek pihentető, élményekkel teli szünidőt!
Szabadságon leszek végre,
holnaptól már nem jövök.
Nem kelteget anya reggel
és az óra sem csörög.
Nem mondják, hogy: – Reggelizz már,
öltözz, futás, moss fogat! –
Nem szól senki: – El ne késsünk! –
Nem siettet, noszogat.
Mateklecke? Elfelejtve!
Angol szavak? Á, minek?
Rajzra se kell bepakolni
festéket meg pemzliket.
Nem kell korán ágyba bújni,
nincs könyörgés, hajcihő,
tornazsákból se szaglik ki
büdös zokni, sportcipő.
Eldugtam a táskámat is,
minek, úgyse használom?!
Meglehet, majd úgy, mint tavaly,
könnyen meg se találom.
Eláruljam, hogy leltem rá?
Pszt! Anya előtt az titok!
A szag után, mert a szendvics
régtől benne lapított.
De most nincs, mi kedvem szegné,
hahó, szép nyár, vártalak!
Hívnak tavak, folyópartok,
árnyas erdők, várfalak…
Kedvem szottyan? Lustálkodom.
Szabadidőm? Temérdek!
Ha játszani hívna bárki,
garantáltan elérhet.
Elkészült az órarendem,
nézd csak, az lett ráírva;
minden program szünidei
üzemmódhoz állítva.
